Megkértem a ChatGPT-t, hogy fordítsa le három ismert vers egy-egy részletét.

Az elsőt előbb norvég nyelvre, azt malájra, azt afrikaira, s ekkor, abból vissza, magyar nyelvre. Ezt kaptam:

Az égető nyári nap sugara
fentről ragyog a kis pásztorra.
Nem kellene ilyen erővel fényleni,
mert a pásztor már érzi a meleget a szívében és a lelkében.

A szerelem tüze lobog fiatal szívében,
így ő őrzi a faluszéli nyájat.
Amikor a nyáj szabadon legel a falu mezőin,
ő a fűben hever, pihen takarója felett, gyengéd vággyal átitatva.

A másodikat előbb svédre, azt malájra, amiből urdu nyelvű fordítás jött, azt ismét magyarra kértem. Íme a fordítások fordítása:

Ebben a hatalmas világban, ezen túl,
számodra nincs sem hely, sem menedék;
Adjon az ég áldást vagy büntetést sorsodnak,
itt kell élned, és itt kell meghalnod.

Ez a föld, ahol újra és újra
őseid vére ömlött;
Ez az a hely, melyhez minden szent név
ezer év harcain át kötődött.

A harmadik teljes vers görög, francia, orosz, japán nyelvre fordítása után készült el a magyar. Ez lett az eredménye:

Ha létem végleg kimerült,
ki imádja a tücsök hegedűjét?
Ki lehel lángot a jégbe dermedt ágakra?
Ki terül el a szivárvány ívén?
Ki öleli könnyekkel a sziklás ormokat,
melyek szellemek puha mezőivé válnak?
Ki simogatja a falak között
a hajszálakat és az ereket, amelyek kilobognak?
Ki emel katedrálist
káromlásból a megrendült hiteknek?
Ha létem végleg kimerült,
ki rémíti el a keselyűket?
És ki viszi át, fogai közt tartva,
a Szerelmet a túlsó partra?

Végül egy kevésbé ismert (pedig boglári születésű) – negyedik - verset is megkértem sorozatos – izlandi, baszk, rétoromán, mandarin - s onnan ismét magyarra fordítani. Ami született, az itt olvasható:

Még mindig.
Ezek a kék hegyek,
csendesen állnak a túlsó parton,
deréktájon zöld foltokkal.

Vagy ezek a zöld hegyek,
deréktájon kék foltokkal —
a fény lágy simogatásától függően,
a fény változásától függően.

Még mindig,
az a túlsó part, mindig az a túlsó part,
közel vagy távol,
az időben, amely a jóra vagy a rosszra fordul.

Még mindig,
a színek folyamatosan változnak:
tejfehér, fémes szürke, ólomszürke, esőszürke,
szélkék, vihar-föld, ősi borvörös,
az ég változó tükre előtt,
a víz felszínén, amely minden pillanatban új ruhát ölt.

Még mindig,
két domb, a templomtoronnyal együtt,
őrzi a tavat,
a platánfák mindig a tó felé nyújtóznak.

Ha jókedvűen elidőzött ezeken az érdekességeken, s ha kedvére van beküldeni 2026. február végéig (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a költők neveit, a versek címeit, akkor a legalább három helyes választ beküldők között három boglári ajándékot (egyedi, boglári grafikájú vászonszatyor+Bugaszeg köztársaság III. könyv) sorsolunk ki.

kj

(A sorsolás megtörtént, az nyereményt átvette a helyes megoldást küldő nyertes. Gratulálunk!)

Drága mama, drága papa!

Levelet vagyok kénytelen írni, mert nem hagynátok végigmondani. Mindig azt mondjátok, hogy nekünk csak a legjobbat akarjátok, mindig a legjobbat. Ez így is van. Tőletek kaptam a legjobb könyveket, tőletek a fülbevalókat, a nyakláncot a medállal. Nálatok bújtam el, ha nem mertem épp hazamenni. Mama, a te palacsintádnál nem találni jobbat, főleg nutellást, amit anya soha nem volt hajlandó. Mondván hizlal. Ti soha nem felejtettétek el a születésnapokat, a névnapokat, nálatok volt mindig a legszebb karácsonyfa.

Mama! Érettségi előtt állok. Nem vagyok már az a kislány, akit ti őriztek, akinek most is a legjobbat szeretnétek, de nem hallgatjátok meg. Anyáék hosszú évek óta szeretnék a változást, amit tudtok, amivel nem értetek egyet, amit nem is akartok tudomásul venni. Apa azt ajánlja nektek, ha már be vagytok listázva, ha már buszt is küldenek értetek, nyugodtan menjetek el demonstrálni, tapsoljátok ki magatokat utoljára, de ha azzal a sok megvezetettel együtt a Fideszre szavaztok a sok milliárdos propaganda áldozataként, akkor azokkal legyetek boldogok is!

Anyáék megfogadták, ha itt nem lesz kormányváltás, ha itt nem lesz igazi demokrácia, ha itt nem lesz rend, mert ti, mert a hozzátok hasonló elvakult, félrevezetett leszavazza, akkor eladják az életük munkáját, a vállalkozást, a házat, mindent, és vissza se nézünk, elhúzunk külföldre. Beszélünk nyelveket, szeretünk dolgozni, meg fogunk tudni élni. Egyetemre kint is járhatok. Ti meg boldoguljatok csak magatok, nélkülünk. Ahogyan apa mondta nekem – én nem mernék így fogalmazni – nagyszüleid megint el akarják baszni a jövődet.

Drága mama, drága papa! Ha tényleg jót akartok, most hallgassatok meg! Ne vegyétek el a jövőmet!

Bababogár

Csabi II. Igen, ez már a második film Csabiról. Mindegyiknek hosszú előzménye van, amik filmes ígéretben rögződtek. Nem volt olyan kézfogás-közeli esemény, hogy arra ne legyek emlékeztetve. Az első pár éve készült a Balaton-parton, s Beáék teraszán. A Csabi I. filmet sokan látták, Ő maga is nagy örömmel fogadta. Még az is megemlíthető, hogy híressé is vált egy kicsit. De tarolós film még nem készült, s anélkül a világ sem mehet nyugodtan előre. Az ősszel már nem volt rá megfelelő terep, télen egyéb okból volt okafogyott, de a tavasz, az szinte kínálja magát, így semmi akadálya nem volt a Szegélyes után a Tarolós film leforgatásának, s egy kis beszélgetésnek, amiből az is megtudható, hogy sorsfordító öröm közeleg a húsvéti ünnepekben.

-kj-

(Rövidítve megjelent a Boglári Hírek 2026. márciusi számában)

 A költőket időnként „elő kell venni”, le kell emelni a polcról, hogy emlékeztessenek minket az emberi lét mélységeire, a szépségre, vagy éppen rávilágítsanak a világ fonákságaira. A versek és a költői látásmód segít megérteni a minket körülvevő valóságot, és sokszor vigaszt, erőt adnak. Nem kis felelősség, hatalmas kihívás egy súlyosabb, a könyvespolcon nehezebben megközelíthető géniusz felé nyúlni, a szülőföldi befogadást segítő szándékkal.

Somlyó György Balatonbogláron született (az ősszel múlt) 105 éve, s ez év május 8-án már húsz éve lesz, hogy elhagyta a földi világot. Tízéves koráig itt élt, itt járt iskolába. Itt tanulta meg Karácsonyi Kornél iskolai igazgatótól a minden elfogultságtól mentes nyitottság élményét.

A vállalkozásnak voltak biztató előzményei, egykori költő-olvasó találkozások csendes szemlélése is. Az egyikre készült egy kis meglepetésfüzet A boglári parton címmel, aminek a szerkesztésébe, már bele mertem folyni. Verseit nagyon kedveltem, a boglári, a balatoni verseket kiváltképp, azok különösen kedvesek voltak, s ma is azok töretlenül. (Az egyik kultúrházi, költészet napi „Tiéd a pódium” rendezvényen magam is föllépni bátorkodtam az arcod tó kezdetű, gyönyörű versével).

A Balaton Akadémia tanárainak sok köszönhető emlékének megőrzésében. Születésének századik évfordulóján, 2020-ban egy közel félórás filmet (Somlyó György 100) is készítettünk tiszteletére, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum befogadta a digitális archívumába. Igen, több verse, szonettjei kedves olvasmányok voltak már korábban is. Természetesen próbálkoztam prózai írásaival is, bevallom, egykor igen nehezen „rágtam” át magam az Árnyjáték című regényén, amiben nagyon szimbolikus módon Devecseri Gábor barátjának kórházi létét faggatja (ez sajátos értelmezése a könyvnek, talán félre is csúszik). Mivel megígértettem magammal, hogy a Rámpát, Bolgár Ignác nagypapáról szóló regényét mindenképp elolvasom, így el is olvastam. Hogy miért „féltem” belevágni, szinte érthetetlen, bár tényleg nem könnyű könyv – egy óra története egy regényben, de letehetetlen olvasmány. Fel-fel jönnek benne nagyon erős boglári, gyerekkori élmények is, s még olyan nevek, személyek, akiket személyesen is ismertem. A nadrágcsiptetőt használó, biciklis postás, a Náci bácsi, a Harmath – Berkes építészek. A mássággal szembesítő, a meztelen kis fenekével csúfolkodó Erzsike…

Németh István Péterrel – a tiszteletbeli boglárival - tartó, több évtizedes barátság során elég gyakran esett szó Somlyó Györgyről, az ő verseiről, műfordításairól, tanulmányairól, prózai munkáiról is olyannyira, hogy a nyáron körvonalazódott egy kötet terve. Somlyó György hatalmas munkásságát több, neves hozzáértő, szakértő, pályatárs dolgozta már fel. Mi egy merítésnyire gondoltunk a költőhöz boglári, balatoni közelítéssel. A munkacímből aztán kötetcím is lett. A borítóján egy, talán kávéházi szalvétára örökített Borsos Miklós rajzával, a mindenség-skiccével, a teljesség-vázlatával, a balatoni Arionnal.

István a hatalmas munkával el is készült, melyet fejezetenként, nagyon kedves levelekhez mellékelve meg-meg küldött. Nagy élvezet volt azokat olvasni. Kiváltképp kedves olvasmány lett a személyes rész, találkozások az esőverte vonatablakon keresztül is jelen lévő Somlyó György tereivel.

A kötet Utószó helyett epizódját a költő jó barátja, a túlsóparti Szepezdről Petőcz András költőtől kaptuk, akivel még a nyáron, a nyaralója udvarán készítettünk egy beszélgetést, amit hamarosan be is mutatunk. A borító fülszövegét Béres Krisztina írta, aki láncon őrzi a költő dedikált, gyönyörűen illusztrált macskás könyvét a könyvtárban.

A kötet szerkesztése elkészült, az már a nyomdában van. A bogláriaknak május 8-án, pénteken fogjuk bemutatni, a költő halálának huszadik évfordulója alkalmából, nem kis izgalommal, addig mintegy „Pavarotti zsebkendőjét” gyűrögetve.

Minden bölcs ember tudhatja, hogy a kicsiny dolgokból fakadnak a nagyok, és hogy a véletlen uralkodik a világmindenség fölött. Az írás címe ugyan még rejtvény, de az a Boglári Közelítések Somlyó György költészetéhez című könyvünkkel megfejthető, ahogyan vele maga a költő is - ez a súlyos egyénisége a magyar (és a francia) irodalomnak – egyre megközelíthetőbbé válik.

kj

Németh István Péterrel elindult, egy Somlyó Györgyre emlékező kötet anyagának összegyűjtése, s a későbbiekben egy balatonboglári emléksarok kialakításának gondolata. Somlyó György Balatonbogláron született, 1920. november 28-án. Tíz éves koráig Bolgár Ignác nagypapa, Erzsébet utcai házában nevelkedett - emléktábla őrzi a szülőház falán. Nagy hatással voltak rá a balatonboglári élmények, s Karácsonyi Kornél tanítótól kapott útravalót, a minden elfogultságtól mentes nyitottság élményét. A Balatonboglárért Alapítvány egy kötet elkészítését tűzte ki, ami a Balatonhoz, Balatonboglárhoz közeli kapcsolatokból épül föl. Még, a kötet megfogalmazása elején, egy beszélgetésben Petőcz András író, költőtől, Somlyó György barátjától kaptunk hozzá támogatást balatonszepezdi kertjében.

A kézirat december végére összeállt, és megkezdődhetett a kötet megtervezése, szerkesztése, korrektúrája, a nyomdai elkészítése. Németh István Péter mellett többen szorgoskodtunk. Az olvasószerkesztést a keszthelyi könyvtáros, Kocsondiné Eisenkorb Györgyi végezte hihetetlen, aprólékos munkával, a DIA-ban rögzített versek, hivatkozások összevetésével. A korrektúrát Szeri Gabi, a kötettervet, a szerkesztést, a képek kiválasztását jómagam végeztem. A nyomdai előkészítés Mező Beatrix Alice munkája. A fülszöveget Béres Krisztinától, az utószót Petőcz Andrástól kaptuk. A könyv - a cikk írásakor - nyomdában van, bemutatása május 8-án, a költő halálának huszadik évfordulóján lesz a városi könyvtárban. A kötet nem kerül kereskedelmi forgalomba, de "adomány" címen megvásárolható az alapítványtól, 5000 Ft összegben. A költő emlékének szélesebb körű megőrzése érdekében, a környék könyvtárainak állományába egy-egy példányt ajándékozunk, s ugyanígy a megyei könyvtárak számára is.

-kj- 2026. 04. 23.