(Rövidítve megjelent a Boglári Hírek 2026. márciusi számában)
A költőket időnként „elő kell venni”, le kell emelni a polcról, hogy emlékeztessenek minket az emberi lét mélységeire, a szépségre, vagy éppen rávilágítsanak a világ fonákságaira. A versek és a költői látásmód segít megérteni a minket körülvevő valóságot, és sokszor vigaszt, erőt adnak. Nem kis felelősség, hatalmas kihívás egy súlyosabb, a könyvespolcon nehezebben megközelíthető géniusz felé nyúlni, a szülőföldi befogadást segítő szándékkal.
S
omlyó György Balatonbogláron született (az ősszel múlt) 105 éve, s ez év május 8-án már húsz éve lesz, hogy elhagyta a földi világot. Tízéves koráig itt élt, itt járt iskolába. Itt tanulta meg Karácsonyi Kornél iskolai igazgatótól a minden elfogultságtól mentes nyitottság élményét.
A vállalkozásnak voltak biztató előzményei, egykori költő-olvasó találkozások csendes szemlélése is. Az egyikre készült egy kis meglepetésfüzet A boglári parton címmel, aminek a szerkesztésébe, már bele mertem folyni. Verseit nagyon kedveltem, a boglári, a balatoni verseket kiváltképp, azok különösen kedvesek voltak, s ma is azok töretlenül. (Az egyik kultúrházi, költészet napi „Tiéd a pódium” rendezvényen magam is föllépni bátorkodtam az arcod tó kezdetű, gyönyörű versével).
A Balaton Akadémia tanárainak sok köszönhető emlékének megőrzésében. Születésének századik évfordulóján, 2020-ban egy közel félórás filmet (Somlyó György 100) is készítettünk tiszteletére, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum befogadta a digitális archívumába. Igen, több verse, szonettjei kedves olvasmányok voltak már korábban is. Természetesen próbálkoztam prózai írásaival is, bevallom, egykor igen nehezen „rágtam” át magam az Árnyjáték című regényén, amiben nagyon szimbolikus módon Devecseri Gábor barátjának kórházi létét faggatja (ez sajátos értelmezése a könyvnek, talán félre is csúszik). Mivel megígértettem magammal, hogy a Rámpát, Bolgár Ignác nagypapáról szóló regényét mindenképp elolvasom, így el is olvastam. Hogy miért „féltem” belevágni, szinte érthetetlen, bár tényleg nem könnyű könyv – egy óra története egy regényben, de letehetetlen olvasmány. Fel-fel jönnek benne nagyon erős boglári, gyerekkori élmények is, s még olyan nevek, személyek, akiket személyesen is ismertem. A nadrágcsiptetőt használó, biciklis postás, a Náci bácsi, a Harmath – Berkes építészek. A mássággal szembesítő, a meztelen kis fenekével csúfolkodó Erzsike…
Németh István Péterrel – a tiszteletbeli boglárival - tartó, több évtizedes barátság során elég gyakran esett szó Somlyó Györgyről, az ő verseiről, műfordításairól, tanulmányairól, prózai munkáiról is olyannyira, hogy a nyáron körvonalazódott egy kötet terve. Somlyó György hatalmas munkásságát több, neves hozzáértő, szakértő, pályatárs dolgozta már fel. Mi egy merítésnyire gondoltunk a költőhöz boglári, balatoni közelítéssel. A munkacímből aztán kötetcím is lett. A borítóján egy, talán kávéházi szalvétára örökített Borsos Miklós rajzával, a mindenség-skiccével, a teljesség-vázlatával, a balatoni Arionnal.
István a hatalmas munkával el is készült, melyet fejezetenként, nagyon kedves levelekhez mellékelve meg-meg küldött. Nagy élvezet volt azokat olvasni. Kiváltképp kedves olvasmány lett a személyes rész, találkozások az esőverte vonatablakon keresztül is jelen lévő Somlyó György tereivel.
A kötet Utószó helyett epizódját a költő jó barátja, a túlsóparti Szepezdről Petőcz András költőtől kaptuk, akivel még a nyáron, a nyaralója udvarán készítettünk egy beszélgetést, amit hamarosan be is mutatunk. A borító fülszövegét Béres Krisztina írta, aki láncon őrzi a költő dedikált, gyönyörűen illusztrált macskás könyvét a könyvtárban.
A kötet szerkesztése elkészült, az már a nyomdában van. A bogláriaknak május 8-án, pénteken fogjuk bemutatni, a költő halálának huszadik évfordulója alkalmából, nem kis izgalommal, addig mintegy „Pavarotti zsebkendőjét” gyűrögetve.
Minden bölcs ember tudhatja, hogy a kicsiny dolgokból fakadnak a nagyok, és hogy a véletlen uralkodik a világmindenség fölött. Az írás címe ugyan még rejtvény, de az a Boglári Közelítések Somlyó György költészetéhez című könyvünkkel megfejthető, ahogyan vele maga a költő is - ez a súlyos egyénisége a magyar (és a francia) irodalomnak – egyre megközelíthetőbbé válik.
kj
