Megkértem a ChatGPT-t, hogy fordítsa le három ismert vers egy-egy részletét.
Az elsőt előbb norvég nyelvre, azt malájra, azt afrikaira, s ekkor, abból vissza, magyar nyelvre. Ezt kaptam:
Az égető nyári nap sugara
fentről ragyog a kis pásztorra.
Nem kellene ilyen erővel fényleni,
mert a pásztor már érzi a meleget a szívében és a lelkében.
A szerelem tüze lobog fiatal szívében,
így ő őrzi a faluszéli nyájat.
Amikor a nyáj szabadon legel a falu mezőin,
ő a fűben hever, pihen takarója felett, gyengéd vággyal átitatva.
A másodikat előbb svédre, azt malájra, amiből urdu nyelvű fordítás jött, azt ismét magyarra kértem. Íme a fordítások fordítása:
Ebben a hatalmas világban, ezen túl,
számodra nincs sem hely, sem menedék;
Adjon az ég áldást vagy büntetést sorsodnak,
itt kell élned, és itt kell meghalnod.
Ez a föld, ahol újra és újra
őseid vére ömlött;
Ez az a hely, melyhez minden szent név
ezer év harcain át kötődött.
A harmadik teljes vers görög, francia, orosz, japán nyelvre fordítása után készült el a magyar. Ez lett az eredménye:
Ha létem végleg kimerült,
ki imádja a tücsök hegedűjét?
Ki lehel lángot a jégbe dermedt ágakra?
Ki terül el a szivárvány ívén?
Ki öleli könnyekkel a sziklás ormokat,
melyek szellemek puha mezőivé válnak?
Ki simogatja a falak között
a hajszálakat és az ereket, amelyek kilobognak?
Ki emel katedrálist
káromlásból a megrendült hiteknek?
Ha létem végleg kimerült,
ki rémíti el a keselyűket?
És ki viszi át, fogai közt tartva,
a Szerelmet a túlsó partra?
Végül egy kevésbé ismert (pedig boglári születésű) – negyedik - verset is megkértem sorozatos – izlandi, baszk, rétoromán, mandarin - s onnan ismét magyarra fordítani. Ami született, az itt olvasható:
Még mindig.
Ezek a kék hegyek,
csendesen állnak a túlsó parton,
deréktájon zöld foltokkal.
Vagy ezek a zöld hegyek,
deréktájon kék foltokkal —
a fény lágy simogatásától függően,
a fény változásától függően.
Még mindig,
az a túlsó part, mindig az a túlsó part,
közel vagy távol,
az időben, amely a jóra vagy a rosszra fordul.
Még mindig,
a színek folyamatosan változnak:
tejfehér, fémes szürke, ólomszürke, esőszürke,
szélkék, vihar-föld, ősi borvörös,
az ég változó tükre előtt,
a víz felszínén, amely minden pillanatban új ruhát ölt.
Még mindig,
két domb, a templomtoronnyal együtt,
őrzi a tavat,
a platánfák mindig a tó felé nyújtóznak.
Ha jókedvűen elidőzött ezeken az érdekességeken, s ha kedvére van beküldeni 2026. február végéig (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) a költők neveit, a versek címeit, akkor a legalább három helyes választ beküldők között három boglári ajándékot (egyedi, boglári grafikájú vászonszatyor+Bugaszeg köztársaság III. könyv) sorsolunk ki.
kj
(A sorsolás megtörtént, az nyereményt átvette a helyes megoldást küldő nyertes. Gratulálunk!)
