Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Egykor a boglári piacok állandó tagja. Kertész, paprika nemesítő. Sokan keresték az ő - ahogyan többen állították: epekímélő - paprikáját. Lacibácsi valamikor szép napokat élt meg, lovai, házai, kis birtoka is volt, aztán - egyértelműen nem derült mik az okok sorozata - kisemmizetté vált. A bugaszegi Csere János fogadta be a telkére az épp megkezdett Bugaszeg Köztársaság fölépítése első éveiben. Biztosított neki vizet, áramot, egy darab földet s helyet a fólia-zúgának. Ekkor álltam le vele az első beszélgetésre, s után többször. Megérintett a sorsa, s volt valami abban, ahogyan a piacra ment a biciklije csomagtartóján a nagy - virággal, paprikával teli - kosárral, legtöbbször cigivel a szájában. A kamera is előkerült, alkalmanként egy-egy doboz cigaretta, egy-egy mindig megadott kölcsön. Mind a négy évszakot felölelve készült egy film is Lacibácsi mindennapi létfenntartásairól, amely több dokumentumfilm fesztiválon is szerepelt. Veszprémben közönségdíjat nyert - nem tudtunk a kapott díjon osztozni, mert az egy remek festmény volt. Szerepelt a Szegénység arcai nevű filmszelén is, ahol a fesztivál nyitó filmjének választották. A film után kevesebbet találkoztunk, de egy doboz cigi mindig volt nálam, ha Bugaszegen jártam. Kórházba került - mondta János, mert láttam, hogy nem füstöl a kéménye - s onnan nem is tért már vissza. Ezen, a majdnem húsz éve készült felvétel egy libalakoma után beszélgetünk (Olga is bele-bele vakkant), hatszáz nótát tudott. Jó lett volna cigi mellé egy féldecit is vinni - örökké adós maradok neki azzal.
- kj -
|
(Két helyen is hibás a felvétel, de csak nézze tovább...) |
Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas Ha meg akarja valaki érteni, mitől magasan díjazott, annak el kellene olvasni legalább egy regényét, vagy egy regényéből készült filmet megnézni, s legfőképp ezt a beszédét meghallgatni. Ha meg akarja érteni, ha meg is érti, boldog ember lehet. Jómagam szívesen leülök egy akár kifűthetetlen, akár romos, minden luxust nélkülöző, egy félhomályos helyiségbe (azok közül is legfőképp azokkal, akik az önkormányzat nyugdíjas utalványait a gondozási központ javára felajánlották - de ez csupán nekem egy bizonyítéka a megértésnek) egy beszélgetésre. A Babel Camp romkocsmáját ajánlom találkozó helyül december 17-én, 19 órakor, ahol egy jó órányi, sehol sem látható, díjnyertes kisfilmeket fogok vetíteni. (Egy személy biztosan ott lesz. Kössz Misi!) -kj- 2025-12-08 |
|
Az igazi hívó szó maga a nadrágszereplő Cecilia Bartoli volt. Nem mertem remélni, hogy egyszer élőben is láthatom, hallgatom a nagyon kedvelt mezzoszopránt. Megrögzött Bartók rádió (csak Bartók rádió!) hallgatóként is csak véletlenül tudtam meg úgy október elején, hogy Magyarországra jön egy koncertszerű előadással december 15-én, Christoph Willibald Gluck „Orfeusz és Eurüdiké” operájával. A művésznő csodálata mellett magát, a barokkot is nagyon kedvelem, ezt az operát is, s így azonnal vettem két jegyet online, már alig volt. Christoph Willibald Gluck „Orfeo ed Euridice” című operája a görög mitológiából ismert Orpheusz-történetet dolgozza fel, az érzelmek tiszta és egyszerű kifejezésére összpontosítva. Az opera Orfeusz és Eurüdiké boldog szerelmével indul, amelyet Eurüdiké hirtelen halála szakít meg. Orfeusz kétségbeesésében alászáll az alvilágba, ahol énekével meglágyítja az istenek és a fúriák szívét. Az alvilág urai megengedik neki, hogy visszavezesse Eurüdikét az élők közé, de csak azzal a feltétellel, hogy útközben nem nézhet rá. Az opera a barokk díszítettséggel szemben az érzelmi őszinteséget, az egyszerű dallamvezetést és a drámai egységet helyezi előtérbe. Én, aki még nem jártam a MÜPÁ-ban, nagy ámulattal gyűjtöttem be minden látnivalót. Köszönet Misinek, aki már gyakorlott MÜPA látogató. Az előadás egy leírhatatlan élmény: Bartoli művésznő Orfeusz, Francesca Aspromonte Eurüdiké, Laura Andreini Ámor, a zenekar, a kórus, az effektek itt is, ahogyan máshol is Európában hatalmas közönségsiker, húszperces vastaps. (Drága Gabikám mondta egyszer egy Karl Jenkins zenére: "Ha ilyen szép a mennyország, akkor én már szeretnék meghalni." Most értettem meg.) -kj-
|
![]() |
Jómagam - bár nem vagyok exhibicionista - nem zárkózom el közösségi felvételektől, azért sem, mert akikkel egy térben vagyok, azokkal azon az élményen is szívesen osztozom. Természetesen a közösségi média termel számtalan örömöt, s legalább annyi átkot is. Lett is rá ukáz! A GDPR a természetes személyek adatainak védelme az adatkezelés során, gyerekeknél szigorúbban. Ez rendben is van!
Azt a facebookos posztot azért nem igazán tudom megérteni: A képen széparcú anyuka, jóképű apuka egy torta gyertyákkal, mögötte egy kisgyermek kitakart arccal - Boldog születésnapot. Mi lehet ez esetben a motiváció? Keresztmamát emlékeztetni az eseményről, távoli rokonoknak egy üzenet...? Mi lehet?
Kedves ismerősömmel beszélgetek - összefutottunk valahol - felemlítve az egykori bölcsis-ovis felvételeket, kisfilmeket. El is mosolyodik azon, de komorra vált: ma már semmilyen felvétel nem készíthető az intézményben. Megakadok ezen. Semmi emlék későbbre? Hogyan szavalt, énekelt, táncolt, szerepelt, megszeppent, bátran kiállt, kik voltak a többiek, mi lehet velük...?
Ez a kis karácsonyi film, még az a bizonyos törvény előtti időpontban készült (régóta lakója a youtube-nak), jómagam nagyon kedves emlékként néztem végig újra. Egyedül lennék vele?
-kj-
A madarak már évek óta tudják, ősztől tavaszig itt mindig van madáreleség. Járják is csapatostul. Nem régen egy mókus is próbálkozott az etetőnél, de nem volt a kedvére a menü. Így mogyorót is tettünk. Az bejött, de, hogy a madarakat ne háborgassák kaptak egy külön etetőt. Nagy keletje lett, de ha a függöny megmozdult, hogy a kamera is lásson valami rögzíteni valót, azonnal elszeleltek.
Akkor kültéri - térfigyelő - kamera lett beüzemelve. Az erősen nagylátószögű, fix objektívvel ellátott: Elég közel kellett elhelyezni, s innen már csak figyelni kellett, s filmecskéket vágni a jobb felvételekből. Nekünk tetszenek. (Elég szép mogyoróhéj gyűjteményünk lett a fűzfa tövében.)
-kj-








