Újabban sok beszélgetésben kerül elő: Mi is akar lenni ez a könyv? Mártával beszélgetek épp, mobilon hívott – … nem számít, ebben a tartományban ingyen beszélgetünk, s annak okán eléggé hosszan is. Édesanyjáról mesél, a legendás konyhájáról, édesapjáról, volt kollégákról, hamarosan már mindenről és jókedvvel, boldogan, sokat, nagyot ölelve a történetekből, önmagán érezve … ahogyan Pilinszky emléke … most már a szívemet követeli.
A fél Talajos vállalat volt szinte állandó vendég édesanyja konyhájában. Volt olyan, hogy a disznóvágás után gyorsan kifogyott a kamra. Édesapja – „egyszerű” munkásember – jókedélyű, s mindig vidám volt. Török doktorral legendás barátság kötötte össze – még az ötvenhatos események miatti meghurcolás, megverések óta. (Hosszasan mesélte ezt is , a Talajos cég történeteivel együtt Márta.)
- Nem titok, munka után apámnál le-le csúszott pár pohár jófajta borocska is. Valami bűne lehetett anyámmal szemben, mert egyszer ágynak dőlt, a szívét nyomkodta-maszírozta. Persze mi megijedtünk, sajnáltuk is. Kihívtuk Sanyi bácsit. Kijött. Leült az ágya szélére, kinyitotta a legendás orvosi táskáját, s megvizsgálta. Komor arccal hívott ki a konyhába, csehi gyógyszert fog adni - mondta. Behozott egy demizsont, s egy pintes üveget megtöltött vele. Menj, adjál be apádnak belőle egy pohárral – igazított el, s derűsen elköszönt.
Sok-sok történet került még elő, Márta mesélt, mesélt. Ica néni is természetesen szóba került. Nemrég olvasta a könyvet, készül a könyvtárba vinni egyet a barátnőjének is.
- Én nagyon szerettem olvasni, meséket akkoriban főleg. Már harmadikban, este a paplan alatt olvastam az annakarenyinát. Ica néni egyszer fölhívott felelni. Tudtam a mese minden pontját, s mégis négyest adott, s másnak a nyökögős feleltére meg ötöst. Hát én megharagudtam! (A beszédből még telefonon keresztül is éreztem, hogy csípőre csapta a kezét.) Összepakoltam, kimentem az óráról, s leszaladtam anyukámhoz a sörgyárba. Ő, persze jól leszidott – nálunk a tanítónak volt igaza – talán még egy pofont is kaptam. Föltett a biciklijére, s visszavitt a kisiskolába. Úgy szégyelltem magam.
- Tudod, mikor Török Sanyi bácsi elköltözött, eljött még apámhoz: - Sanyikám! Oltsál be nekem egy diófa csemetét, azt akarok magammal vinni emlékbe Boglárról.
Hát, kedves Márta! És kedves Bogláriak! Pont erről szólna az Édes Boglár!
(Ha megkérdezik, miért szeretnénk ezt a könyvet is összehozni? Legfőképp, mindnyájunk örömére. Fiskálisan értékelve ez is csak lyukas zsebbe rakott munka ára, de nem tanulunk belőle. Valamint azért szeretnénk, mert ez egy fontos, jókora lábnyom a jövőnek, (s egy profil-építési rendszert is megzavaró adat-tömeg a digitális mi világában – ezt később elmagyarázzuk.)
Minden boglári történet fontos! Minden élet tartalmas, ha még egyszer véget is ér. Persze lehetnek látványos különbségek, amik valójában a sokszor ismételgetett felidézésével rá is telepedhetnek sokunk, önmagát "kisembernek" hátrasorolt megéléseinkre. Pedig ez nagyon nem így van. A szomszéd néni macskája semmivel sem csúnyább, mint a fészbukon 100 lájkot kapott bármelyik. Az is valószínű, hogy nem az igazán kiemelkedő történetek fognak megmaradni, hanem az egésznek együtt lesz igazi közösségi élménye. (A kölni dóm ugyanazokból a téglákból épült, mint a zalai dombokon düledező, elhagyott pincék. A Fekete tenger partján van egy magyar falu. Csángók vándoroltak oda a Nagy verekedések idején. Szegények, gazdálkodók, önellátók, talán még egyikük sem látta az anyaországot, de katolikus templomot képesek voltak építeni (még nincs teljesen kész) maguknak, s magyarul tudják a Miatyánkot. A minap a kéthelyi Kristinus Szőlőbirtokon voltunk többen egy komolyzenei koncerten. Mindegyik fiatal virtuózok fellépő szenzációs volt, a helyszín magával ragadó, az ízlésesen kínált Pinot-noir tökéletesen illett a hangulathoz, maga a műsor konferálása, felépítése, a közös játékok a végén, a gordonkára írt darab áthangszerelése hegedűre - bőgőre - zongorára közös előadása (így együtt!) felállva-tapsot érdemelt.) Önnek is van két (eddig még üres) oldala a könyvben!
Várjuk telefonon, ímélen, személyes beszélgetésre is:
Szeri Gabi - 20/430-4522, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Kalász József 207391-4158 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
