Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

 

Tárlatnyitó a kápolnákban - 2017. 06. 16.

A Kék és Vörös kápolnákban egy ifjú művészhölgy mutatkozott be falikárpitjaival, festményeivel, textil terveivel. A megnyitón a barátnője méltatta fiatalosan, közvetlenül, barátnősen. Tetszett. Az ifjú művésznőt Pető Katalinnak hívják - s most tessenek meglepődni - balatonboglári. Nem árul el sokat magáról, de ez is egy jól kezelt titokzatosság.
Így ír: Világképek - Képvilágok. Mestermunkám során az ökológiai problémákra válaszolok egy falikárpitszövésen keresztül. A kárpit szövésénél az alapanyagok által jelzem a természetes és a mesterséges területeket. A természetes részek kibontásánál a Balaton körüli nádasok szerepét vizsgálom.

Aztán benn a kápolnákban pár igazán remek kárpit. Az a szinte, a reggeli párát épp felszárító nap pillanatát megragadó lebegés - talán balaton-parti tájrészlet - igazán különös munka. "A mesterséges és természetes szálasanyagok kontrasztját metafóraként" alkalmazott munkája előtt érdemes pár percre megállni. Egyéni, könnyed, bámulatos összhangban minden eleme, s ahhoz egy nagyon jól kitalált, és nagyon jól kezelt technika. A négy évszak képei egy komplett barokk-zenei koncert napsütésben, ahol a zenészek nehéz brokátok helyett lágy, könnyedén omló - a saját tervei szerinti - nyári ruhákban kötik le a néző/hallgató figyelmét.

Pár éve a Magyar Mise egyik előadásának a plakátját készítettem, amihez Péreli Zsuzsa művésznő - Magyarország Kiváló Művésze - rendelkezésre bocsátotta Himnusz című monumentális textiljének fotóját. Csak ámultam azon a felfoghatatlanul gyönyörű, emberfeletti energiát kívánó munkán, a varázslatos harmóniáján, a fennköltségén, az ünnepélyességén, és most, ennek a fiatal hölgynek a munkáit nézve egyből ez jut eszembe. Fiatal, üde, őszinte, bátor és nagyon kreatív, amellett hihetetlenül biztosan kezel egy, az egyéniségéhez nagyon jól simuló technikát. Tehetséges. A festményei is izgalmasak, és illedelmesen "árulkodnak" a kárpit, a textil iránti vonzódásról. Ez a leány tényleg tehetséges!

Egynapos BéKáJés Mammogfáfia kurzus Bugaszegen - 2017. április elsején.

Jelentkezések déltől folyamatosan a dzsakuzis üvegház előtti teraszon. A tanfolyam eredményességét a Janibácsi kézjeggyel igazolja (mindkettővel).

Bár csak márciusban lesz az ürügyként felmutatható születésnapja, de ez a könnyed és derűs szellemmel párosuló, túlméretezett arányok nélküli zene, amiből bőven komponált, azzal sok magamfajta nem igazán tud betelni. Ő Georg Philipp Telemann, aki Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach, valamint Antonio Vivaldi kortársa. Udvarias, boldog, és termékeny zeneszerző volt, akit a nagyobb kortársai mellett ma is öröm hallgatni. Kiváltképp azt az érdekesen felépített viola gambát, ami a bundozása alapján pengetős hangszer is és vonós is. Nagyobb testvére egy basszus gamba hallható Anna Fusek mögött egy igazán szerethető kortársak barokk összeállításban is.

D-dúr szvit

1756. január 27-én született a világ talán legismertebb komolyzenei alakja, Mozart. Nincs olyan darabja, ami ne váltana ki egyértelmű rajongást. Utolsó megbízását, talán a legnagyobbra tartott Requiemet már nem tudta teljesíteni 1791-ben bekövetkezett váratlan halála miatt. A mű szoprán, alt, tenor és basszus szólistákra, valamint kórusra íródott egy kisebb klasszikus zenekar kíséretével. Mozart 1791. december 5-i halálakor csak a nyitótétel, a Requiem aeternam volt teljesen befejezve. Az ezt követő is csak a vokális részekben, bár néhány helyen a leglényegesebb zenekari szólamok röviden jelölve voltak, mint például a hegedűszólam a Confutatisban, és a zenei hidak a Recordaréban. A Lacrimosának csupán az első nyolc üteme készült el, mint az azt követő két tétel is. A Domine Jesu énekelt szólamaiban is csupán a vokális részekben volt kész ez a remekmű, aminek a hangszerelését, az ekkor már idősödő zeneszerző, Maximilian Stadler fejezte be. (Életéről készült filmben Antonio Salierinek - aki riválisa volt, de rajongott Mozartért - diktálja a betegágyából. S ez volt igazán a film érdeme, amely megsejtette Mozart zseniális alkotó képességét.)

Nekünk ez a Domine Jesu az agyonhallgatott része a Requiemnek John Eliot Gardiner értelmezésében (25:10-től).

Bár pont egy hónapja történt, a hétköznapok akkori hangulata sem a mai, s több körülmény is már a múlt történése… De a gondolat az időtlen, a gondolat örök. A kredencnél kezdődött, pontosabban a Balaton Vox karácsonyi koncertjén, az evangélikus templomban. Igaz, hogy megtelt a templom, de Balatonboglár lakóinak csupán a töredéke kapta ajándékul azt az estet, melyen a kórustagok gyerekeikkel, unokáikkal együtt is énekeltek azon a valóban meghitt, negyedik adventi vasárnapon. Az est végén lelkész asszony adott az ott lévőknek útravalót. Nem nagy szavakkal, nem kufárkodva a megszólítás, a megérintés jól begyakorolt sablonjaival, hanem a hitefogyott, a hétköznapokban felőrlődő, erejét vesztett, segítséget kereső kisember hangján: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot”.

Itt is olvasható a Merítő karácsonyi leveleMegérintettek a szavai, s éreztem is azoknak nehezen cipelhető súlyát. Legfőképp a „mit adhatok még a közösségnek” önfeloldó misszióját. Hasonlóképpen az útjára bocsátott „Kredenc” adománypont, a maga bizakodásában, hogy a bennünk levő együttérzés és jóság nemcsak adventben, hanem az év többi napján is felismeri a segítséget váró szükséget.

Egy kis szerencsével – némi vezető fonálon haladva – a minap eljutottam egy kedves kis laphoz, a Merítő karácsonyi számához. A címlapon ízléses grafika templom sziluettekből. Felismertem a boglári, hácsi, fonyódi, - segítséggel a somogyvámosi és szemesi - templomokat. Emlékszem, akkor hosszasan elnéztem a kredenc melletti, finom ízléssel szerkesztett táblát, s nézve most a Merítőt, felismerni véltem azokon egy kedves ismerősöm kezenyomát. Nem tévedtem, s örültem is, hogy lelkész asszony munkáját avatott és elhivatott kezek is segítik.