Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
A Nő örök!
"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
Müller Péter
■ ■ ■
Ritka az olyan magyar kotta, amelyiknek a címlapján a Balaton lenne látható. Egyrészt azért, mert a 19. században még nem volt annyira divatos fürdőhely, mint manapság, másrészt azért, mert egyébként is elvétve jelentek meg igényes címlaprajzú kották hazánkban.
A 19. század végétől kezdve viszont egyre gyakrabban előfordul a Balaton mint zenei és grafikai főtéma. Ifj. Fahrbach Fülöp (ismertebb nevén Philipp Fahrbach junior) valójában bécsi zeneszerző, annak a Philipp Fahrbachnak a fia, aki idősebb Johann Strauss zenekarának jeles tagja volt, s aki 1835-ben saját együttest alapított. A fiút Jakob Dont tanította hegedülni, és 1855 körül átvette apja zenekarának irányítását. Közel 400 táncot és indulót írt, melyek közül - kiállításában - az egyik legszebb az 1876-os "Am Plattenssee - A Balaton taván" című. Már csak valahogyan elő kellene keríteni!
■ ■ ■
"Feljájás, gyöngeség, láz. Giacomot ágyba parancsolta az orvosa. Két hét karantén! - mondta szigorral. - Dottore! De, hát hogy lesz nélkülem karnevál? - kérdezte kétségbeesetten Casanova. - Nemsokára hamvazószerda, készülődésben van egész Velence. Maholnap megszólalnak a harsonák, a hölgyek és urak készítik a maszkokat, varrják a díszes öltözékeket, a csatornákban készen állnak a gondolák, és én ebből maradjak ki?! Nézze csak! Itt ez az illatos levélke! Tegnap hozta a szolgám a Monte San Bartolo alól, ott vár egy titokzatos hölgy. Ettől akar megfosztani engem? Az orvos sóhajtott. - Járvány van, és nemcsak Velencében."
Szakonyi Károly: Kaszanova karanténban című írásából idéztem, a ma megjelent Lyukasóra irodalmi folyóirat különszámából. Most a karneválnak szentel a szerkesztő egy külön mellékletet, amiben Klotz Miklós Imago című albumából kölcsönözte az illusztrációt. Miklós az albuma anyagát korábban fotózta a velencei karneválon. A könyvnek igen pazar a grafikája, a nyomdában minden oldal nyomtatását személyesen ellenőrizte. Csodaszép könyv lett belőle - még az év könyve címet is kiérdemelte! (Féltve is őrizzük!)
A remek Lyukasóra mellékletben sok minden megtudható a velencei karneválról. Bár a karnevál szándéka a társadalmi különbségek ideiglenes eltüntetése, de azért van egy maszk-féle, melyet csak nemes ember vehet fel. A velencei karnevál a karneválok legszebbike - ezt írja le sok-sok szemlélő, utazó. Leírják levélben, prózában, képzőművészetben, zenében Monteverdi a szerelmes érzékenységével, a megkerülhetetlen Vivaldi minden gyönyörűségével, Paganini fülbemászó karneváli dallamával, de még Berlioz sem kerülte el. >>> itt meghallgatható egy karneváli hangulatú tolmácsolás <<<
Igazán pazar farsangi szám karantén idején!
Olyan jól sikerült ez a Lyukasóra szerkesztőinek, hogy így, a pandémia alatt bátran meg lehet próbálkozni mással is itt, a szőlő és a bor nemzetközi városában, talán Online borkóstolóval .
k.j.
Ma ismét megjelent a feketerigó, csak most előre jelezte. Énekelt! Föl is nézett, hallja-e valaki. Apró ugrásokkal pásztázta végig az etető alatti területet, a verebek által kifötört magokat gyűjtögette. Észrevett, de nem foglalkozott velem, pedig próbáltam párat fütyülve trillázni, hátha valami szimpatikus társának véli s válaszol. A szeme sem rebbent, ami azt is jelenthette, hogy nem tartott veszélyesnek sem. Elnéztem egy darabig, aztán neki előbb lett más dolga - ének nélkül távozott.
Földváron is van lepusztult NetPavilon. Pontosabban, ott már nem is lepusztult, mert egy nagyon kedves kezdeményezés Olvas-Lak-ot varázsolt belőle. Megjelent egy ragyogó, földvári írást is erről, hadd idézzünk belőle -,,Shakespeare szülőházának kertjében láttam egy kis olvasópavilont, de sajnos könyv nem volt benne. Így is el voltam ragadtatva, hogy valakinek eszébe jutott egy kis olvasózugot kialakítani a csodás kertben. Igen ám, de a miénk sokkal különb, mert ebben még könyvek is vannak! Egyik látogatásomkor éppen „rajtakaptam” az Olvas-Lak tündérét, amint éppen rendezgette a könyveket."
Még az ősz derekán történt. Csörög a telefon - pontosabban Rameau, Des Indes Galantes rondója, de ez igazán mellékes - "Egy tizenkettedikes lány-tanítványom ír egy regényt. Ki lehetne adni?" Pénz nincs. Persze, azonnal válaszoltam: Természetesen, örömmel, megoldjuk. Aztán még beszélgettünk nagy vonalakban a részletekről, hogy az osztálytársak megszerveznek egy adománygyűjtést, már könyvborító-tervek közül is lehet választani, és a többi... - a kellő lelkesedéssel felbuzdulva. Ekkor derült ki, hogy közösségszervező tanórán a telefon ki volt hangosítva. Tücsi biztosra ment.
A tél közepén írtuk egy támogatáskérő posztban, hogy kicsivel több, mint százezer forint hiányzik a nyomdaköltségből, "...Az adakozók nevét a könyvben felsoroljuk, s természetesen, egy dedikált tisztelet-példányra számíthatnak a tél vége felé, egy nagyon boldog, első regényes írótól." A kérés a kedves emberekhez eljutott.
A tél vége pedig közeledik, a könyv korrektúrája az utolsó lapoknál jár, s megy a nyomdába. Még Krisztit megkérjük, egy ISBN számot igényeljen nekünk Majláth Lilla: Álombeli hercegem című regényéhez. Az ifjú hölgy somogyvámosi, Fonyódon végez az idén, négy remek, boglári tanára van. Tanárnője ajánlásával tesszük képletesen az első példányt a kinyíló könyvespolcra. Egy sort hadd idézzek belőle: "Tinédzser, aki olvas?? Tinédzser, aki könyvet ír?? Kell-e nagyobb öröm egy magyartanárnak??"
-kj-
■ ■ ■
Február tizenöt. Évente négyszer jelenik meg a VERSMONDÓ című, irodalmi lap. Ma jött meg. Száztizenhat oldalon sok-sok kitekintés, megemlékezés, méltatás. A rendszerváltás költészetétől Törőcsik Mari 85. születésnapjáig. Emlékezések - többek között - Szőcs Gézára, Pécs Ildikóra, Csukás Istvánra, Győrffy Miklósra s még sokakra, akik 2020-ban távoztak el. Több tíz oldalon irodalmi tanulmányok. Érdekes, tartalmas, informatív szám sok verssel, illusztrációval. És még valami, ami nekünk talán hízelgő is. A 105. oldalon három oldalt szán Lutter Imre főszerkesztő Somlyó Györgynek, amelyben egy oldalnyit tőlünk (8630.hu) idéz változtatás nélkül. Örülünk neki, ahogyan a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is, aki Somlyó megemlékezésünket digitális archívumába felvette. Itthon 75 olvasó nyitotta meg az oldalt, ami a fb oldalunkon 653 eszközt ért el s négyen! lájkolták. (Valóban, igencsak elmarad egy átlagos sütemény nézettségétől, de még nem mondták ki: Nincs szükség kultúrára!)
kj
■ ■ ■