Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
Néhány éve (2018 novemberében) jártam a parlamentben. Jó, biztos, sokan eljutottak oda, nekem az első alkalom volt, s így minden mástól eltekintve is különleges élmény. Ott egy kedves találkozás is indított arra, hogy írjak róla. Ez megjelent a városi újságban, aztán testületi ülésen is téma lett - a polgármester javaslatára a testületnek el kellett az esettől határolódni.
Mivel mindkettő nyilvános, meg is találtam, nincs szükség részleteznem.
A cikk: http://www.8630.hu/boglarihirek/BBH-2018-11.pdf
A testületi ülés: https://www.youtube.com/watch?v=WSyKR2csw4Q
Napjaink botránya, a köztársasági elnök (hogy miért éppen ő lett és milyen érdemek nyomán - ne firtassuk) kegyelme a pedofil-ügy elítéltje kapcsán, azt hiszem sokunknál, szülőknél és gyermekteleneknél kicsapta a biztosítékot. Nem, mintha nyugodtan néztük volna a milliárdos költségű, épp most felkerült, propaganda-óriásplakátokat (ami csak jelképe a mindenhol, minden csatornán, közpénzből folyó vakításnak), az évek óta pénzszivattyúként kezelt országot, a luxuskormány oktatást, egészségügyet a szakadék szélére toló garázdálkodását - de legfőképp a nemzeti-keresztény értékekkel takart aljasságukat, amit a legnagyobb bűnüknek tartok.
Ha már megismerhettük, polgármesterünk mennyire fontosnak tartotta közösségünk morális, erkölcsi védelmét, így remélhetőleg a következő testületi ülésen, napirend előtt, sokunk megnyugvására elhatárolódik Novák Katalintól, az őt választó testülettől, sőt...
Ezzel a lendülettel akár a gátlástalanul hazug óriásplakátokat is leszedethetné Boglár köztereiről.
Figyelni fogom a testületi ülést - Isten engem úgy segéljen!
SzeriGabi
■ ■ ■
Dr. Csorba László történész, professor emeritus immár harmadik alkalommal fogadta el a Kossuth Klub meghívását, tartott így már három nagyon élvezetes, tartalmas, s nagyon szerethető történelemórát. Íme az előadás, ami nem igényel semmilyen további jelzőt, mivel egyszerűen lenyűgöző:
|
-kj-
185 éve, január 19-én született Bostonban Edgar Allan Poe amerikai költő, író a detektív regények, a tudományos-fantasztikus irodalom úttörője. Hátborzongató novelláitól többször kivert a víz, fogott el a rettegés.
Poe nagyon korán árvaságra jutott. Alig egy évesen apja elhagyta a családját, egy évre rá az édesanyja meghalt. Fiatal felnőtt koráig nevelőszülőknél élt Virginiában. Egy évet még az ottani egyetemen el is végez, de pénzhiány miatt abba kell hagynia. Álnéven katonának áll, de a tiszti vizsgán elbukik, s ekkor határozza el, hogy kizárólag írással fog foglalkozni. Több nagyváros irodalmi folyóirataiban jelennek meg főleg novellái, s maga is tervezett egy saját irodalmi folyóiratának - The Penn - elindítását, amit negyvenévesen, 1849-ben, máig sem tisztázott, rejtélyes körülmények között bekövetkezett halála meghiúsított. Csupán az írásból fenntartott, rövid élete eléggé bonyolultan, igen mozgékonyan telt. Házasságkötése a 13 éves unokatestvérével is igen rejtélyes. A gyakori zaklatottság, az alkohol, a stresszoldókédt használt szerek is okolhatók a korai haláért.
1845. január 29-én Poe megírja A holló című versét, ami az Esti Tükör nevű újságban jelenik meg. Hatalmas siker kíséri, ami szinte azonnal ismertté és népszerűvé tette. (Csak mellékesen: mindössze csak 9 dollárt fizettek a kiadásáért.) Ez a verse jelentett számomra is hatalmas élményt akkor, amikor egy kisebb, irodalmi társasággal Sartre egzisztencialista drámáit kóstolgattuk. Bevonzott a megfejthetetlensége, az éjféli "kísértet-féle" megjelenése, a vers természetfeletti atmoszférája. Nagy élmény volt, nagy rejtvény. Igen izgalmas volt a különböző, a világosabb "soha még", avagy a borús (ezt ítéltük alkalmasabbnak) "soha már" tónusú fordítások.
Aztán 1982-ben Eiter Sándor könyvesboltos megüzente: Ha érdekel megjelent egy nagylemez, amin többen, más-más fordításban A Hollót szavalják. Azóta is az egyik kedvenc lemezem, a Pilinszky lp-vel együtt. Gábor Miklós, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán mondja rajta Lévay József, Szász Károly, Kosztolányi Dezső, Babics Mihály fordítását, valamint Beregi Oszkár nagy hevülettel, emlékezetből az angol nyelvű eredetit (egy versszakot kifelejtve.) Tóth Árpád fordításában Latinovits Zoltán előadása egyszerűen lenyűgöző!
-kj- 2024-01-19.
Az emberek egy (talán nagyobb) része év végén csak-csak végez valamiféle emlékösszegzést, emlékleltárt. Elővesz régi iratos dobozokat, fellapoz fotóalbumokat, kihúzza a régóta nem mozgatott fiókokat, letúr az aljáig, s a talált emlékekben próbálja akár magát, akár ismerőseit, rokonait elhelyezni. Az így talált képek egyikén, egy közel hetvenéves, agyongyűrött, mély törésekkel, foltokkal teli, alig 6x4 cm nagyságú fényképen a nagymamával középen, ülünk öcsémmel egy balatonparti padon. Egy egész délelőttöt szántam a retusálásra, miután Misiéknél 1600 dpi felbontással azt beszkennelték. Szerencsére, az arcokon helyrehozhatatlan sérülés nem volt. Találtam a Pepcoban egy elegánsabb keretet, s annak a méretéhez igazodva, aligszürke paszpartuval, kinyomtattam öcsémnek karácsonyra egy félgyöngyház papírra. Úgy láttam, örült neki, s fog annak helyet találni.
Azon nem csodálkoztam, hogy ismét rátaláltam több ezer negatívra, teli fotósdobozokra, amikre igen sok energiát, időt szántam, szántunk a BOFO-s időkben. A lenti hat képet választottam ki kérdésekkel, bár tudja az ember, hogy egyre kevesebbeket érdekel. De hátha mégis! (Esetleges válaszokat, hozzászólásokat, pontosításokat, kiigazításokat fb oldalunkra várjuk.)
1. Ki dolgozhatott - ezen a hetvenes évek elején készült fotó szerint - a Vas-Műszaki boltban? Mi is volt a keresztneve - ami a bolt köznyelvi neve is volt - az Ajándékboltban dolgozó kedves hölgynek? Kik dolgoztak a legendás Csemegében?
2. Mi történt, mivel, és hol, s mikor?
3. Az előző kép idejében készült fotó miről tanúskodik?
4. Ki vezette sokáig a lebontás előtt a gyógyszertárat?
5. Az emeleten egy "űrbeli" műszerpark működött, kik dolgoztak ott, akikből Balatonboglár legnagyobb sakkcsapata is állt?
6. Úgy tűnik, ez a kép a legendás "Vasbolt" eredeti színét örökítette meg. Kik voltak a legendás eladói?
-kj-
A Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ) a 68. országos filmfesztiválját Balatonbogláron rendezte meg, a sokszínű kultúrára nyitott BabelCamp központjában. Ezek a fesztiválok - van szerencsém évtizedek óta élvezni - a független filmesek nagy találkozói, akik nyitottak, befogadók s nagyon filmszeretők. A filmvetítések mellett mindig akad valami kísérőprodukció is, most egy régóta ismert, s talán reneszánszát is megélő képalkotási technika felidézése, gyakorlati kipróbálása, rögtönzött szabadtéri kiállítás rendezése. Persze, mindezt komolyan, de végtelenül lazán. Bajban vagyok, mert közel sem tudom a fesztivál négy napjának hangulatát leírni. Sebaj! Többórányi versenyfilm, előválogatás után került versenybe a boglári vetítésre, zsűri elé, ami most csupa hölgyfilmesből állt. Remek filmeket lehetett végigülni, a konzultációkon véleményeket cserélni, vitatkozni. A lenti filmösszefoglalóban a végére tettem egy nagyobb formátumú filmes személyiség gondolatait, ami a független filmesek közös üzenete is lehet.
Mint általában a kultúra zöme, ez a fesztivál sem bővelkedett anyagi javakban, s örömmel vette Lubics Lászlónak, az alpolgármesteri keretéből fölajánlott, 100 ezer forintos Balatonboglár Város Díját. Annak kifejezetten örülök, hogy ezt a díjat egy régóta ismert szombathelyi, dokumentumfilmes szerzőpárosnak ítélte a zsűri - akiknek a munkásságát régóta kísérem figyelemmel. Két dokumentumfilmet hoztak, két érdekes és színes személyiségről készültek, amelyben alig érezhető a jelenlétük, az eseményvezetés. A mosolyogtatóbb egy megszállott zenetanárról szól, akinek a filmben bemutatott Mozart kottája még a zenét kerülőket is képes megérinteni, a másik film szereplője egy nehezebb sorsú roma festő életébe, munkásságába vezeti be a nézőt. Mindkét film remek alkotás, s a szerzők ígéretét "számonkérve" egy boglári vetítést tartunk a közeljövőben.
kj