Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
“Azt a tanítót böcsüli nagyra Isten, aki cselekszi amit tanít, és mind nyelvét, mind pennáját szíve gyökerének tentájába mártván úgy szól, amint szíve járása vagyon” (Pázmány Péter)
Kedves Kalász Zoli kollégám, nagyra tartom merész vállalkozásod; s kívánok tiszta szívből olyan olvasótábort, akik megértik e munkádon keresztül Pázmány Péter üzenetét. Öleléssel, Varga Yvette kolléganőd |
Bevezető a könyvben
Régi adósságomat törlesztettem, mikor ezeket a sorokat írom. Fiatal tanárként a boglári honismereti szakkör tagjainak ígéretet tettem, hogy Gaal Gaston életéről írni fogok. Az élet elhívott más feladatok végzésére, ezért csak az 2013-as évtől kezdtem a forrásokat alapossággal gyűjteni. Ahogy szaporodtak az információk, úgy bizonytalanodtam el egy időre, hogy képes leszek-e az életrajzi munkát megírni úgy, ahogy elgondoltam. A nemzetgyűlési és a képviselőházi naplókból újabb és újabb információkhoz jutottam, melyek átírták részben a terveimet. Gondot okozott, hogy a történelmi háttérbe milyen mélységig merülhetek, amely segíti a megértést, de nem nehezíti az olvasó számára a befogadást. Segítségül mondta nekem erre egy kedves olasz újságírónő (Eugenia Mazzali), hogy bízzam az érzéseimre a kételyeim eloszlását, annyit írjak, amennyit jónak érzek. Bízom benne, hogy az arányokat sikerült megtalálni.
Gaal Gaston - így írta a nevét, de hivatalos iratokban előfordult a Gaál Gaszton féle változat is. Ha nem szó szerint idéztem, akkor az általa írt nevet használtam, az idézetekben nem változtattam meg az írásmódot. Minden fejezet végén közöltem a felhasznált irodalmat, szakiratok, újságok, tanulmányok, szakkönyvek esetében pontos forrásjelöléssel, a naplóknál csak a naplók számát soroltam fel, ott az időrendiség segíti azokat az olvasókat, akik el szeretnének mélyülni az adott témában.
Azt sajnálom, de nagyon, hogy akiknek ígéretet tettem anno, ők már eltávoztak közülünk. Képviselőtestületi tagként is ajánlom Gaal mentalitásának megismerését, mert példát adhat az erkölcsös, becsületes és tiszta közösségi munkavégzéshez, a képviselőséghez is.
Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik segítették helytörténeti munkámat. Elsőként a Somogy Megyei Levéltár dolgozóinak és vezetőjének a hasznos tanácsait (2013 és 2014-ben folytattam kutatásokat), ajánlásait. Dr. Sziberth László barátomnak a tulajdonában lévő családi iratok és fényképek közrebocsátását köszönöm. A forrásgyűjtésben a Lukács Károly könyvtár dolgozói segítettek önzetlenül. Judit páromnak az alapos szöveggondozást, Dodó testvéremnek a szöveg szerkesztését és a nyomdai előkészítést köszönöm. Szeretettel fogadtam Homor Györgyné - párom édesanyja - segítő „bírálatait”, melyet a kézirat olvasásakor mondott. Távolról kísérte figyelemmel tevékenységemet egy ideig De Cleva Pál (Gaal Gaston orvosának Amerikában élő fia), leveleivel, támogatásával segítette a munkámat. Sajnos nem élte meg a könyv elkészítését. Nem feledkezhetem meg kollégáimnak és az iskolám vezetőinek biztató szavairól, a nyugodt körülmény biztosításáról. Végül a diákjaimról is egy gondolat: csodálkoztak azon, hogy mibe kezdtem, de végig érdeklődtek a haladásom üteméről, ezzel is motiváltak az írásra. A balatonboglári Városvédő Egyesületben működő Kossuth Klub tagjai pedig a leendő könyvbemutató szervezését vállalták magukra nagy szeretettel.
■ ■ ■
Bájos hölgy az ajtó mögött becsukja a laptopját, ahogy meglátja a nézelődésre érkezőt. Kis idő múlva beavat - Nekem szerencsém van, mert ahogyan itt ülök mindig a kedvenc képemet nézhetem. Befele nyíló zsalugáteres pinceajtó - sokszor festett - ereszti a fényt a rendezett pincebelsőbe. Aztán ez meg is adja a hangot a vendéglátó Vörös Kápolna kiállítási anyagához. Holányi Julianna ismét eljött Balatonboglárra. Mint vonatról nagy csomaggal érkező nagynénit, úgy fogadta a város.
Talán szerencsés is vagyok vele. Egy karácsony körüli téli estén egy filmvetítés miatt a lellei kultúrházba léptem, ahol a nagyterembe kísérve épp az igazgató ajánlotta a kiállítás megtekintését a filmvetítés előtt. Jé! Holányi Julianna kiállításod van? - kérdeztem hangosabb meglepődéssel, melyet az ott lévő, velem együtt érkezők valami kimagasló műveltségnek tudhattak be, s mintegy felkértek kiállítási kalauznak. Bevallom, jól esett a megtisztelés, s örömmel eleget is tettem - szerintem nem bánták meg a tízperces film-csúszást. A tihanyi ház, Bazsarózsák, Nyári csokor, Balatoni vitorlások, Tavaszi lombok a Vörös kápolnánál, Őszi lombok Kék Kápolnánál, Csónakok reggeli fényben, Vihar előtti fények, Út a Kishegyi Kápolnához, Napraforgós nyári csokor, Öreg présház, Balaton-parti alkony, Hullámtörő, Pinceajtók - peregnek a művek címei itt a Vörös Kápolnában, zömében már kedves ismerősként fogadják a tekintetem, de mint egy sokadszor olvasott remek regény - új és új titkot mutatnak meg magukból.
Észrevették, hogy az alkotó olyan helyeket örökít meg, ahol az emberek jól érzik magukat, olyan látványokat, ami az emberek érzéseit szépíti, nemesíti? Észrevették, hogy Holányi Julianna át is rendezi egy kicsit - a szó szoros értelmében - rendet rak a képen? Valahogyan azt az érzést kelti, melyet költő barátomtól tanultam: ... barátaim a szívem köré építenék a rend épületét. Minden bizonnyal így lehet. Az öreg présház megérdemelt fényben, szépen rendezett mályvákkal az előterében szinte hívogat egy békés kiülésre. Több képen is szelíd alázattal, mintegy lábujjhegyen járja be az öreg pincét, s közben nagy csokor virággal gazdagodik. Aztán a boglári, a balatoni képek. Nincs bennük semmi különös, mégis mindegyik megejtő finomsággal, a meleg színek simogatásával intim pillanatot teremt.
Julianna, a minket körülvevő környezetnek, egy rácsodálkozást talán soha ki nem érdemlő részét menyasszonyi ruhában tudja bemutatni. Talán ebben rejlik az ereje, talán ez a megérintés hullámhossza, amivel szívesen fogadja Őt nemcsak a helyi közönség.
Szinte katarzist érezve, elérkezettnek gondolom kitenni a végét jelentő pontot, amikor az Evangélikus templomban meghallgatott gyönyörű koncert után végignézem a galérián kiállított képeit, s földszintit is. Holányi Julianna duplafenekű bőrönddel érkezett - javítom a korábbi hasonlatot. Elvisz Erdélybe, Székelyföldre, Nagyenyedre, mintegy meghív Őhozzá, mint kedves vendéget, s megmutat magából is egy darabot - rovásírással rajzolt Székely Himnuszt kopjafákkal. Asztalhoz ültet, szépszövésű damaszttal takart kosárkából helyi kalácsot kínál.
Itt már röstelkedve fészkelődök: Kedves Julianna, megérdemeljük az Ön nagy szeretetét?
kj -2011
Október 20-án a könyvtárba hívjuk a könyvszerető bogláriakat, környékbelieket két könyv bemutatójára, amelyekben Tódor János balatonboglári író/újságíró társszerzőként, illetve szerkesztőként érintett.
Kerestem más szót az érintett helyett - de ismerve Tódor János szigorú és az önérvényesítő erélyre nem sok energiát pazarló egyéniségét nem találtam jobbat (az élethelyzetből hamisan csengő "Ön munkája fontos számunka") odanyalt szöveggel el is veszíthetném a barátságát. Mert mi azért igen sokan kedveljük Tódor Jánost, és most Cserép Csaba barátját is, akik ahol kell, ott vitriolos, másutt magas műveltségről tanúskodó, tabukat is döntögető szociológiai írásaikat adják közre.
Jöjjenek minél többen! Azt nem ígérhetem, hogy rózsaszín párnák lesznek a székeken.
Tehát: meghívjuk a két könyv minden leendő olvasóját a páros könyvbemutatóra s egy lazább beszélgetésre október 20-án (csütörtökön) 17 órára.
"... - Következő a felállás - kezdte a kopaszra nyírt, kövér, köpcös tulaj a munkaköri leírás magyarázatát.
- Kisegítőként kellene dolgoznod körülbelül három hétig. Lehet, hogy tovább is, de három hét az biztos. Kapsz szobát, kaját, s a végén harminc rongyot. Bejelentve nem leszel, ha ellenőrzés jön, akkor aznap kezdtél. Próbaidős vagy. Nem érdekel, ha megdugod a takarítónőket, de pofázás sehol! Senkinek, semmit. Értve?
- Az amőba beszédes élőlény hozzám képest, Főnök.
- Majd meglátjuk. Holnap kezdesz. Állítsd össze a menüt! Reggeli, ebéd, vacsora. Mohamedánok jönnek, disznóhús, zsír nyista. A személyzet is azt eszi, amit ők. Minden reggel adok pénzt, elmész, bevásárolsz. Csak főznöd kell, kiszolgálnod nem. Van pultos, a Böbe meg felszolgál. A Böbét ne kerülgesd! Ő éjjel is műszakban van - vigyorgott a főnök. ..."
♦ ■ ♦