Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a Fonyódi Múzeumban a múzeum helytörténészei tegnap - március 23-án. Mi csupán annyit tudtunk, hogy a múzeum épületét - ahogyan arról egy emléktábla is tanúskodik - a Velics család építette nyaralónak. Péntek délelőtthöz képest egy sokaság vett részt a koszorúzással kezdődő ünnepségen. Kicsit korábban érkeztünk - Minczinger Kati néni, a múzeum vezetője (egykori irodalomtanárom) hívott meg bennünket, s milyen öröm, véletlenül összetalálkozni a boglári helytörténész találkozón megismert Kovács Ilonáékkal Balatonberényből, s Németh István Péterrel, aki Tapolcáról buszozott Fonyódra. Igazán színvonalas előadásokból nagyon sok, és fontos dolgot tudhattunk meg, magáról a dátumról, mint a helytörténészet napjáról, melyet a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakjáról, Bél Mátyás polihisztor születésnapjáról nevezett el a hálás utókor. Velics László diplomata életéről, kitelepítéséről. Az igazán gazdag, és tartalmas élet torokszorító befejezéséről, s arról, hogy a család kedves helyét Fonyódot, a villájukat nem is láthatták többet. Mindebben Kati néni szerepe érintett meg leginkább, s az a tisztelet, az a hatalmas munkával, kitartással, áldozattal is járó kutatás, szervezés, amivel mind a család ma élő tagjait, a különböző múzeumok, levéltárak munkatársait erre az emlékezésre összehozta. S persze mindaz is, amivel ezt az épületet - a múzeumot - az egyesület rendbe hozta, az, amilyen színvonalas tartalommal azt rendszeresen megtölti. Nem győzök meghajolni előtte, amihez ezen a szimpózium végén felszólaló - anyai ági unoka, már idősebb úr - Lipthay Antal szavaival is kifejezett.
Pistával beszélgettünk hazafele. Egy telefont is kapott Tapolcáról - elkészült egy festő barátjával közös könyvük. - Majd hozok belőle április 11-én. - Akkor "cserélhetünk", mert a napokban jön ki a nyomdából miénk is, az Édes Boglár első kötete, a Résre nyitott ajtók. Egy óra múlva jött a busz, amivel Füred céllal Aligáig tudott elmenni, s onnan valami mással tovább. Mi meg a Berzsenyi úton jöttünk hazafelé a 14. szám, a volt Iparos Kör szebb napokat megélt kultúrháza előtt arra gondolva: Nem örülne annak Varga Béla, Karácsonyi Kornél, Tamás Sándor, Thurzó Pista bácsi, ha ismét közösségi, helytörténeti ház lenne? Fontos eladni? Más épületre, építményre is mosolygott már a szerencse...

-kj-

... pont ennyit voltunk a Kislak Napja idei rendezvényén. Kevéssel (vagy kevéssel többel) négy után érkeztünk. Illés Kitty lépett épp a színpadra, s igen jó kis műsort adott nagy slágerekből, operettekből Károly Zsófia kíséretével.


Azt követően egyórás koncertet adott a zeneiskola jazzegyüttese a Péntek. Kiderült a név eredete, s Korolovics Lajos öröme is - s jött a sötét bakter, a második lépés, a négy sarok, egy kis manugalui basszusgitár, funky-örömzene... Igen jó volt smile

Más műfaj, de nagyon szépen előadott. A Méta Fesztiválra készülő - Tünde, az Ördöngös nagyasszonya terelte arra fele a szót - lengyeltóti néptánccsoport igazán gyönyörű előadását élvezhette az ott lévők sokasága.

Egy kicsike szünetet követően - volt egy kis szülő csere is - jöttek az artisták sejtelmes fényeikkel.
(A helyi média is ott volt, biztosan hamarosan lesz is nézhető anyag erről az ünnepről.)

Volt ott kemencés pogácsa, sajtos pogácsa, s mások is, de arról majd mások.

 

Az utcán nyüzsgés, kis csoportokban álló emberek, hol higgadtabb, hol tüzesebb beszélgetések, viták, ujjongó, aggodalmas, kérdő, haragos arcok. Az egyik csoporthoz odafutó ember hírét izgatott moraj kíséri...
Valami készül. Változtatni kell, nem mehet így tovább. Elég az elnyomásból, elég az uralomból, a nemzet él és élni akar. Tisztességgel, demokratikusan. 
Szabad sajtót! Felelős minisztériumot! Törvény előtti egyenlőséget! Közös teherviselést! - kiabálják itt is, ott is.
Így képzelem én, azt az 1848. március 15-i délutánt, s ezt idézte fel a legutóbbi irodalmi kör az ünnep előtti alkalmon.
Éva néhány soros versrészleteket hozott mindenkinek, hozzá költők nevét, kinyomtatott papírokon. Választhattunk egyet, és okoskodhattunk, vajon kinek a tollából folyt ki, az ezt rögzítő tinta.
Én nem találtam ki. Talán nem is volt fontosabb annál, hogy felolvastunk nagyon velős sorokat, amikből mindannyian kiszűrhettük, aztán megoszthattuk a számunkra fontos, ébredő gondolatokat. Aztán, persze megtudhattuk a szerzőket - nekem Batsányi volt különösen kedves, mert Tapolcát, és az ott élő Németh István Péter költő-barátunkat juttatta eszembe.
Anna, Széchenyi naplójából olvasott részleteket, kicsit tartva is attól, hogy unalmasnak tűnik, pedig ez a műfaj a tanulmányainkból ismert, történelmi alakot olyan személyes közelségbe hozta ezzel, mintha ő is ott ült volna köztünk. 
Többen is hoztak az alkalomhoz illő, személyes megélést adó írást, verset, aztán beszélgettünk a régvolt államférfiakról, s megítélésükről akkor és most. Abban is megegyeztünk a végén, hogy a ma élőkről alkotott véleményünk is, a nem teljesen ismert körülmények miatt mennyire lehet csonka. Hát, ha még hozzávesszük az eltelt 170 évet, és a győztesek-írta történelem nem abszolút-objektív tényfeltárását (mert csak az Isten tud mindent, meg néhány ember, aki mindent IS :-) - nem tudunk igazságot tenni, melyiküknek volt inkább igaza, és adott helyzetben mi lett volna a legjobb.
A beszélgetés, persze, már falatozás közben folyt, mert kínálva is voltunk, a finomságok mellett, még az alkalomhoz illő szendvicsről is gondoskodtak vendéglátóink. Mellé finom, Katona-bor adta meg az összhangot - s névadóját nem csak a bora dicsérte, hanem az általa felvetett, figyelemre méltó megközelítése a szabadságharc körülményeinek.
 
Bevallom, terveztem, sütök Kossuth-kiflit, de mikor láttam a hozzászólásoknál (persze, hogy interneten keresgélve), hogy néhányan panaszkodtak, ezért, azért nem sikerült, feladtam a tervet. Sosem sütöttem még, így nem kockáztattam valami összecsapott holmival Kossuth nevének becsét, még, ha csak kifliről is lett volna szó.

Arany János a Toldit eredetileg nem a saját kézírásával adta be a kiírt pályázatra, ami feltételül volt megszabva. Ez a kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Arany kiállításán látható, amit a Boglár-Kislaki Irodalmi Klub tagjainak is bemutattak azon a fogadáson, melyet maga az intézmény igazgatója vezetett. Hogyan is? Úgy, hogy Éva és Anna javaslatára, a klub és a köre, az Arany emlékév kapcsán ismét leírta kézzel a Toldit. Készült hozzá sorvezető, külön az énekek első oldalaihoz, és másik a további oldalakhoz. Ez az egy, eredeti példány kapott egy szép bőrkötést, s arany feliratot. Éva felhívta az emlékbizottság titkárságát, hogy szeretnénk ezt átadni szerény tisztelgésül. A fogadtatás a vártnál nagyobb lett, s maga az intézmény igazgatója kérte, hogy menjünk fel, mert egy fogadáson szeretné, ünnepélyes keretek között azt átvenni. Így is lett. Végtelen udvariassággal, kedvességgel fogadták a küldöttséget. Prőhle Gergely főigazgató beavatott minket az Arany emlékév eseményeibe, kulisszatitkaiba, a készülés munkafázisaiba, azt is elmondta, hogy olyan fontos esemény az Arany emlékév, hogy maga a köztársasági elnök naponta kér a történtekről információt. Színész Bob nekünk adott egy különös műsort, mintegy "Hogyan él ma Arany János a magyar fiatalok lelkében?" kérdésre válaszul, amiben - többek között - dobolással zajosítottan elreppelte Arany János egyik versét. Az tűnt fel igazán, hogy hetedes ritmusban nyomta a tizenkét szótagos verset. Máig sem értem, hogy hogyan jött ki az a ritmus, de az vitathatatlan, hogy a mai fiatalok által igen szerethető előadásban tette azt. Majd az Önarckép álarcokban című, Arany János kiállítást maga a kiállítás vezető kurátora mutatta be a csoportnak.

  • arany_1
  • arany_2
  • arany_3

Ami tovább fokozta ottlétünk súlyát, vittünk magunkkal nyomdában készített, elegáns 30 példányt is, azzal a céllal, hogy kérünk mindegyikre egy emlékbélyegzést, hogy mind magunknak, mind az utókornak egy kis értéket hagyjunk. Természetesen megkaptuk a bélyegzést, de annyira megtetszett az igazgató úrnak, munkatársainak, és a kurátoroknak is, hogy kértek belőle dedikált példányokat. Prőhle úr meg is jegyezte: Este megyek a köztársasági elnök úrhoz beszámolni, s ha egyetértenek, viszek neki egy dedikált példányt. Megtisztel vele minket - volt a válasz.

Íme 6 oldal a 83-ból:

  • _web1
  • _web2
  • _web3

 k.j.

Ajánlom a témában írt korábbi írásunkat is olvasásra: A világjáró walesi bárd