Balatonboglár, ahogyan mi szeretjük
A Csavargőzős fedélzetére volt hirdetve, de a jó nyolcvanas szél igencsak megtépázta volna a berendezést. Lett egy igazán jobb hely, a Hemingway Csónakház kis-színpada. Dobozban feltálalt isteni lájmos csirke tésztával, kellemes koraesti idő, egy pohár narancslé... s pár fotó, egy kis filmecske - ja és egy klassz, meditációs zene!
A kerítések és kék plakátok korában kivételes élmény megérkezni egy Balaton-parti kisvárosba, ahol a lángos és hekk szagán túl az egész világ találkozóhelyét leljük. Összegyűlünk, hogy együtt, szabadon, egyenlőségben, barátságban jól érezzük magunkat." ... idézet a fesztivál beharangozójából.
■ ■ ■ ■ ■
... pár kocka emlékeztető tavalyról ...
Egy kis emlékeztető: A Csavargőzös fedélzetén |
Egy kis emlékeztető: Össztánc a strandon |
Megjött a Lyukas Óra júniusi száma. Van benne Németh István Péter? Már egy éve legalább, hogy nincs. De van! Mészöly Dezső születésének 100. évfordulójára egy újraolvasásra ajánlott: Mészöly Dezső Balatonja. Pista írása, mint ahogyan sokszor, most is olyan alázattal született, mintha csak mások léteznének - eltitkolva a saját tehetségét. Nagyon szép, és nagyon felkészült írás egy igazán szeretett emberről, a mindig nagyon várt irodalmi tv műsor lenyűgöző műveltségű, de mindig nagyon szerény műsorvezetőjéről. Nézem a Mészöly portrét az újságban - amit olyan jó érzés hónapról-hónapra kézbe fogni - s csak felfedezem a hasonlóságot abban, mint Tibor barátom távolba nézését. De nemcsak azt, ha ismerték egymást, biztosan kedvelhették is. Ezt sem fogom már megtudni.
"Kúnság széljárta hazám, akácosok anyja!" Petőfi nem láthatta a tengert. A szintén kúnsági Mészöly Dezső igen. Petőfi vagy kétszáz éve egyszer látta a Balatont, Mészöly Dezső talán bele is szeretett a túlsóparti hegyekbe. "Nem akármilyen szelídség / Alakítja ezt a tájat / Ahogy elheversz a fűben / Gyönyörűm, kibontva melled / Te vagy itt Pannóniának / Pazarul kitárt ölében / A Teremtő műhelyéből / Kikerült legszebb remekje..." De nemcsak dicsér, korhol is az Ősz a strandon versében. "... Az üres büfén leszaggatott plakát / A szürke vízen borzadás fut át / Széljárta part homokja elfelejti / a domború leánytestek nyomát / s a jéghideg kabin rozsdás szegén / egy életúnt kis trikó lóg, szegény." Pilinszky-komorsággal a végén.
Kedves Mesterek! Sok mindent lehet csodálni, tisztelni, szeretni Mészöly Dezső remekeiben, de egy valami nagyon mélyen érintette meg az egész családunk lelkét: A Rómeó és Júlia csodálatos fordítása - Lőrinc barát monológja:
„Zord éjre kékszemű reggel nevet, S arannyal hímez minden felleget. Mint részegek, vak árnyak inganak, Mert láng-szekéren mindjárt itt a nap. Mikorra égő szemmel ránk ragyog, S felszáritja a lucskos harmatot, Én ezt a háncs-kosárkát megrakom Mérges szerrel, gyógyfűvel gazdagon. A föld: az anyaöl – s a kripta mélye; Folyvást temet – és folyvást szűl a méhe. |
És bármit szűl is, édes gyermeke: Egyként táplálja éltető teje. Tengernyi magzat – s egy se hasztalan, Mert mindenkinek más-más haszna van. A természet varázsát ontja bőven: A fűben, a virágban és a kőben. Ó, nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz! |
A virtus bűn, ha jó irányt feled, S a bűn – jó úton – virtussá lehet. E kis virágszál gyenge levele Méreggel és balzsammal van tele. Szagold – s szived gyönyörtől ittasul: Izleld – s szemedre örök éj borul. Két ellenséges király táboroz Emberben, fűben: a Jó és a Rossz. És hol a Rossz erősebb haddal áll, Az élet hervad – tort ül a Halál.” |
S végére egy kis vonat zakatolás a Balaton felvidékékéről: " Köveskál, Szigliget, Vonyarc. Dereng, dereng az asszonyarc. Köveskál, Szigliget, Vonyarc. Dereng, dereng az asszonyarc. :||"
...s hogy következetes is legyek, van még balatonboglári vonatkozású is ebben a számban, s Szakonyi Károly, Bach, Marton Éva, ismét egy kis Arany János is, 100 éve született Hubay Miklós, Xantus Géza, Európa furcsa halála... és még sok minden értékes tartalom ebben az értékálló, értékőrző - Magyar Írók Egyesülete kiadású - irodalmi folyóiratban.
-kj-
Ma 10 órakor vagy kétszáz ember állta körül - kerítésen belül és kívül is - Balatonboglár egyik házának udvarát, Molnár Balázs vendégeként, a DUTRA MÚZEUM hivatalos megnyitóján. Csendes szemlélőként is csak elakadt a lélegzet annyi gép, csuda szerkezet láttán. - Mekkora gőzgép! - Micsoda hatalmas lendkerék! folytatódott volna a tudálékoskodásom, ha mögöttem egy úr nem javítana. - Ez nem gőzzel működik, hanem ez az egyik első dízel motorok egyike, még 1900 első éveiből, ahol egy nagyobb malom volt rákötve. S sorolja a paramétereket: robbanó térfogat, stb - nem tudtam megjegyezni. Persze, hogy elhittem neki, hiszen egy kiskőrösi DUTRA egyesület egyenpólója volt rajta. Megtörtént a megnyitó, s jöttek a meglepetések. Elindult - naná, hogy pöccintésre - egy gyönyörűen felújított Dutra egy sokaság "öreg szaki" diadalmas tapsával kísérve. Jött a másik meglepetés. Lekerült egy ponyva egy nagyon idősnek látszó, rozsdás vaskerekűről. Balázs ígérte, hogy elindítják. Mögöttem két szaki mondja, hogy mi fog történni: - Gázzal fölmelegítik a gyújtó részét, hogy indításkor a befecskendezett gázolaj elporladva robbanni tudjon, s fordítson a vagy harminc literes - ha olvasnám, nem hinném el! - hengeren. Régebben ezt lőporral is csinálták, szabályosan robbantással érték el az első fordulatot, most itt pár percig fogják a gázlánggal melegíteni... Bizalmatlan voltam a látványtól, a várt robbanástól, gondoltam hátrébb lépnék a tömegben pár lépést De mégis szégyellettem megtenni. Egy szaki megkapta a kommentálás lehetőségét, egy másik meg fölülhetett indítónak. Mozdítottak a lendkeréken egy hintázásnyit, s töttö töttöttő töttöttöttö... (elment volna egy jó jazzhez basszusnak) és egy kis gáz, nagy füst. Örömmámor, hatalmas taps. A kommentátor szaki izgatottan mesélte, hogy gyerekkorában esténként, sötétedéskor a traktor izzó gyújtószerkezete már messziről világítva jelezte édesapja hazajövetelét a munkából. Aztán még további meglepetések, torta, s büfé...
Ez egy igazán izgalmas világ, nagyon érdekes, gépszerető emberekkel. Ez egy igazán nagyszerű kiállítás, egy igazán nemes elhivatottság, megszállottság, végtelen szeretet, kitartás csodálatos gyümölcse. Méltó emléke a magyar gépgyártásnak, a hozzáértést örökítő, a megszállottságot családba oltó dédnagypapa, és Balázs szülei emlékének.
Ezt a kis írást egy lenyűgözött, humán bámészkodó jegyezte le, Kopasz Árpád adta hozzá a képeket. Érdemes pontosítani, s ahhoz tessék fölkeresni! www.dutramuzeum.hu
k.j.