Jön az Mikulás az iskolába! Igaz, vagy a kultúrházba, de az alsós iskolásoknak. Pontosabban az először az óvodásoknak, s utána nekünk. - mesélte Lacika. Mi meg azért gyakorolunk többször egymás után, hogy nektek fellépjünk. - mondta Mariska, mintegy ígérvényt kiérdemelve a testvére mikulás csomagjából.
A zeneiskolások megtöltötték a színpadot. Volt furulya koncert, csengettyűzés, s együtt is. Énekkel is gitárral is, zongora kísérettel. Fuvolások trióban, kvartettben, szaxofonosok klarinétosokkal. Fúvósok, harsona, kürt. Biztosan kihagytam valamelyik hangszert. Kedves kis koncert volt, jókedvű s fegyelmezett.
Aztán jöttek a szülők egy mikulás történettel, látványos színpadi képekkel, jó dramaturgiával, igazán élvezetes színészi játékkal, telitalálat jelmezekkel. A történet is igazán interaktív volt. A krampuszok - ahogyan a sajtójukból tudható - rosszalkodtak, varázsoltak, akadályozták a Mikulás Balatonboglárra érkezését. Persze, ahogy a mesében illik, csak-csak lebuktak a végére, de tagadták, s ráfogták a gyerekekre. Na! Azt a méltatlankodást, amit az óvodások kifejeztek, azt kellett volna látni, hallani - ahogyan Bendegúz mondaná: "Ehhez képest a világháború közönséges kofalárma!"
A filmen az alsósoknak elismételt előadás van megörökítve. Ott sem maradt szó nélkül az igazságtalanság. Nézzék meg!