Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

A Csavargőzös esti fényben.

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

„…örülök mindig, ha írhatok verset, mint az idősödő Arany János a Margitszigeten. Igaz, nekem nincs Kapcsoskönyvem, meg illő csöndes-szerény-öniróniám, hogy ilyen istenkísértő hasonlatot írtam. Aranynak most lesz a bicentenáriuma, Tompa Mihálynak szeptemberben. Tompát is nagyon szeretem, a visszahúzódó sebzettségét, de tényleg nem vagyok méltó, hogy akár az ő klasszisához mérjem a ded szorgalmatosságaimat, csak jónéhány lelki helyzetemet. De ahhoz nem is kell költőnek lenni.
Én sem úgy megyek Tapolca utcáin, mint afféle jó iparos. Legföllebb mint nagy képzeletű járókelő, kinek azért mégiscsak a lába elé kell néznie, különben elbotlik egy téli kátyuban :-)

Barátsággal küldöm üdvözletemet régi s ma is megújuló Boglári szeretettel: Pista”

Még karácsony előtt a könyvtárban egy esti kis rendezvényről vonakodva búcsúzva, mind a helyszín illatától, mind  a költészet, az irodalom iránti szépségvágytól maradásra föllelkesülve, Krisztina széles mosolyú egyetértését helyeselve – „Nekem meg is van a telefonja, most föl is hívom” – mondta Sziberth Laci, s bele is fogott egy jókedélyű beszélgetésbe… „Kedves Pistám, szeretnénk meghívni mihozzánk a költészet napjára.”

Amilyen örömmel volt töltött az invitálás, olyan örömmel fogadta el a meghívást. Közben pár levélváltás, telefonos találkozás, amivel szépen ki is alakult a leendő beszélgetés fő vonala. Kötet bemutató. Összegyűjtött balatoni versek – Balatoni anzix. Kicsit körbesétálunk Tapolcától Balatonboglárig, a vasútállomáson eltöltött várakozástól a Balaton Akadémiáig, szerelmes Szent Istvántól az erumenációig.

k.j.

 

-----