Pár éve karácsony körül az egyik zeneiskolai koncerten fellépett egy bájos arcú leányka is. Kint ha nem is, de bent havazott, pontosabban Micimackóval szólva hózott. A tündéri hangú énekes még egy picit tévesztett is, amit kedves mosollyal azonnal el is feledtetett. Rá egy évre - akkor is kíváncsi voltam - már konzisként jött el más végzősökkel az akkori zeneiskolai estre. Énekelt pár dalt ugyanazzal a bájos arccal, érettebb tündéri hangján. Bár érdeklődéssel figyeltem, de nem hallottam énekelni azóta, mígnem egy - mintha csak kockás papírra írt, városszéli fára kitűzött média értékű - plakátkán nem olvastam a Babel Camp romkocsmai fellépésről. Gondolom többen kitalálhatták: a Bartók konzis Parragi Rebeka a "megfejtés". Körmendi Péter (szintén helybeli) újfent remek tehetségű! zongorista partnerével örökzöld dzsesszekből állítottak össze egy koncertnyit. Mit ne mondjak! El vagyok ragadtatva tőlük! - ha a véleményem egyáltalán érdekel is valakit.
Ezt, a rá annyira jellemző fotót a fb oldaláról kölcsönöztem - Kedves tavasz.
-kj-