Csavargőzős Bárka Kávézó és Terasz a gondolatok bölcsője

Vízbelépő Lány

Pillanatkép a Borudvarban

Nálunk szebb a túlsópart...

Ködös kápolna-domb

Jégjanicsárok

Ezzel a címmel rendeztek konferenciát a Fonyódi Múzeumban a múzeum helytörténészei tegnap - március 23-án. Mi csupán annyit tudtunk, hogy a múzeum épületét - ahogyan arról egy emléktábla is tanúskodik - a Velics család építette nyaralónak. Péntek délelőtthöz képest egy sokaság vett részt a koszorúzással kezdődő ünnepségen. Kicsit korábban érkeztünk - Minczinger Kati néni, a múzeum vezetője (egykori irodalomtanárom) hívott meg bennünket, s milyen öröm, véletlenül összetalálkozni a boglári helytörténész találkozón megismert Kovács Ilonáékkal Balatonberényből, s Németh István Péterrel, aki Tapolcáról buszozott Fonyódra. Igazán színvonalas előadásokból nagyon sok, és fontos dolgot tudhattunk meg, magáról a dátumról, mint a helytörténészet napjáról, melyet a 18. századi magyar tudomány kiemelkedő alakjáról, Bél Mátyás polihisztor születésnapjáról nevezett el a hálás utókor. Velics László diplomata életéről, kitelepítéséről. Az igazán gazdag, és tartalmas élet torokszorító befejezéséről, s arról, hogy a család kedves helyét Fonyódot, a villájukat nem is láthatták többet. Mindebben Kati néni szerepe érintett meg leginkább, s az a tisztelet, az a hatalmas munkával, kitartással, áldozattal is járó kutatás, szervezés, amivel mind a család ma élő tagjait, a különböző múzeumok, levéltárak munkatársait erre az emlékezésre összehozta. S persze mindaz is, amivel ezt az épületet - a múzeumot - az egyesület rendbe hozta, az, amilyen színvonalas tartalommal azt rendszeresen megtölti. Nem győzök meghajolni előtte, amihez ezen a szimpózium végén felszólaló - anyai ági unoka, már idősebb úr - Lipthay Antal szavaival is kifejezett.
Pistával beszélgettünk hazafele. Egy telefont is kapott Tapolcáról - elkészült egy festő barátjával közös könyvük. - Majd hozok belőle április 11-én. - Akkor "cserélhetünk", mert a napokban jön ki a nyomdából miénk is, az Édes Boglár első kötete, a Résre nyitott ajtók. Egy óra múlva jött a busz, amivel Füred céllal Aligáig tudott elmenni, s onnan valami mással tovább. Mi meg a Berzsenyi úton jöttünk hazafelé a 14. szám, a volt Iparos Kör szebb napokat megélt kultúrháza előtt arra gondolva: Nem örülne annak Varga Béla, Karácsonyi Kornél, Tamás Sándor, Thurzó Pista bácsi, ha ismét közösségi, helytörténeti ház lenne? Fontos eladni? Más épületre, építményre is mosolygott már a szerencse...

-kj-